Nem, én nem akarok "jól keresni". Nem akarok "kurva sokat keresni". Én annyit akarok keresni, hogy az összes havi költségeinken felül (albérlet, rezsi, telefonszámlák 2 főre, törlesztők, háztartás, teljes havi kaja 2 főre, közlekedés 2 főnek, szórakozás 2 főnek) legalább havi 100 ezer forint maradjon meg, amivel rendelkezni lehet. Még egyszer mondom, minden költség kifizetése után. Magyarországon az átlag középosztályban ezt elég nehéz megkeresni.

Ez a megnevezés reggel jutott eszembe. Olyan lányokra, akik nem tudnak főzni. Egyáltalán nem. Jó, tudom, a főzés állandó vesszőparipám, de tényleg van olyan nő a környezetemben, akiről nem tudom elképzelni, hogy nyers hozzávalókból ételt tud készíteni. Nem azért erőltetem a főzést, mert anélkül nem élet az élet. Nem is ez az első és legfontosabb egy párkapcsolathoz. De ilyenkor elkezded továbbgondolni a dolgokat. Hétközben a vállalati kajáldában ebédeltek, otthon meg rendeltek. Ha nem rendeltek és romantikus vacsorát akarsz, vidd el valahova, vagy csináld meg te. Ez nem járható út, minden este nincs kedve az embernek elmenni valahova vacsorázni. Nekem fontos egy meghitt, otthoni közös főzés is (ÉN speciel egy olyan férfi vagyok, aki tud főzni), borozgatással, utána egy jó vacsora, ami akár egy heves szexbe torkollik. Szóval, azt mondom, még mindig maradok egy nem 100%-os párkapcsolatban, mint legyen egy tökéletes nőm, tökéletes testtel, de vihessem minden este étterembe, vagy főzhessek rá (és magamra is). Kellemes napot!

A magyar ember röghözkötött. A saját lakás, saját ház státusszimbólum, akárcsak a saját autó. Ha nincs valamelyik, fél ember vagy, ha egyik sincs, akkor nem is vagy ember. Ha harminc elmúltál és egyik sincs, azt jelenti vesztes vagy. Na ez az, amiből én nem kérek.

Ahogy szoktam, most is a közepébe.

Akik a tanársztrájkkal nem értenek egyet, azok gondolkozzanak el, hogy amikor másik ágazat sztrájkol, akkor azzal sem értenek egyet? Vagy azt leszarjuk? Mondván ha a reptéri dolgozók sztrájkolnak, az kit érdekel, hiszen az emberek kis hányada jár repülővel, azok kibírják. A maradék pár millió külföldi utas le van szarva.

Vagy hányan elleneznek bármilyen sztrájkot, akik az xy multinál, akármilyen pozícióban keresik meg a bruttó százezreket (miközben a pedagógus éppen a félrenevelt, szeretethiányos, önbizalomhiányos vagy éppen agresszív, ki tudja milyen újkori civilizációs betegségben és kórságban szenvedő kölykükkel szopik az iskolában). Persze, lehet mondani, hogy az a dolga, igen, a péknek is az a dolga, hogy kenyeret süssön, hogy legyen mit zabálnod, és megszólhasd a pékségben, ha bemész.

Magam is xy multinál ülök, tudják ezt a blog rendszeres olvasói. Ha eljut hozzám egy sztrájk híre, először felteszem a kérdést: miért sztrájkolnak? Mit akarnak elérni?

Legyen szép napotok!

A mackóember 30-as, 40-es nagydarab, nem izmos, de nem is túlzóan kövér (illetve nem lóg látványosan a háj róla, ha ruhában van) férfi. Általában hasonló korú barátainál, kollegáinál szélesebb, magasabb. Egyszerűen ilyen a genetikája.

A mackóember ennek nem is győz hangot adni. Kétféle létezik belőle: az egyik, aki önbizalomhiányból mackóemberré vált a természet segítségével, de ezt szégyelli, a másik viszont kifejezetten örül neki, hogy ilyen lett és ezzel kérkedik is.

Mindkét típusnak ugyanaz az ismertetőjele: hangoztassuk méreteinket és bántsuk a kisebbet!
Ha a mackóember bemegy valahova, ahol ételt adnak, biztos, hogy tesz megjegyzést a mennyiségre. "Hát mik ezek, gyerekadagok? Na menjünk innen!" A mackóember két helyen tud jókat enni: otthon és a kifőzdében. Mindkét helyen vagy fél négyzetméteres a rántotthús, vagy sok van belőle vagy mindkettő egyszerre. A mackóemberré válás rögös útján egyébként társad csak a rántotthús, a pörkölt és a nokedli.
A mackóembert ha elmegy vendégségbe, ahol enni is adnak, biztos, hogy az asztalon kintlevő kaja láttán viccesen megjegyzi: "Hö, és ti mit esztek?" és mindenki kényszeredetten mosolyog, mintha barátunk vicces lenne.

A mackóember nem győzi betalálni a nála vagy esetleg az átlagnál kisebbeket (akik nem szemét kaján éltek az életük első 30 évében vagy csak nem látszik meg rajtuk, mert ilyen szerencsés alkatok). "Vigyázz öcsém, te ezt nem bírod el", "Na, gyere Árpi, te beférsz ide, höhö, nézz már meg engem." "Te fogytál öcsém? Mondjuk a múltkor sem voltál sokkal vastagabb!" "Nem akarsz enni valamit? Rádfújok, elszállsz, höhö!" "Veszek 15 zsemlét, jó? Abból neked elég egy, ahogy elnézlek, höhö" Ezekhez a mondatokhoz általában idióta röhögés is társul, ami sok mackóember sajátja és mindig azt gondolja magáról, hogy ő vicces.

Létezik 30 alatt is a típus, a mackósrác. A mackósrácból, ha idejében elmegy edzeni és áttér az egészséges életmódra, akkor sem lesz sudár srác, de van esélye, hogy például remek erőemelő váljon belőle - vagy szimplán csak lefogyjon, legalább annyira, hogy ne váljon belőle majd mackóember.