Szembejött velem ez a cikk Facebookon. A gyermekes ismerőseim osztották meg. A gyermekesek, akiknek manapság az a legfőbb ismérvük, hogy mindenért az iskola, meg a pedagógusok a hibásak. Még véletlenül sem mondja senki, hogy a gyerek nevelése otthon kezdődik, a négy fal között.
Amikor én voltam iskolás - pedig az sem volt régen, 34 éves vagyok:
- a kicsöngetés kicsöngetés volt, nem volt "még 5 perc"
- fejbevágtak könyvvel, körmöst kaptunk méteres vonalzóval
- ha a suliban intőt, figyelmeztetőt kaptunk, annak oka volt, mert rosszat csináltunk és otthon titkoltuk, mert kaptunk érte
- órán figyelni kellett, küllönben sarokban álltunk, kiabáltak velünk
- óra elején nekünk is elvették a mobilunkat, persze nekünk olyan csak gimi negyedikben volt, ugyanis akkor terjedtek el
mégis egészséges, felnőtt emberekké váltunk, köztünk sok tehetséges művész, mérnök, szakember, csak a saját ismeretségi körömből tudok hozni nem egyet, nem kettőt, de mindenki tud a sajátjából.
Miért van az, hogy a mai gyerekek gyengék? Miért kell nekik többet tanulniuk, mint nekünk? Mi változott? Ha mérnököt, orvost, ügyvédet, stb akarsz a gyerekedből, akkor fogadd el, hogy korán meg kell tanulnia, hogy nem adják ingyen a tudást. Matek szak? Biológia szak? Nyelvi szak? Szinte már csak szakos osztályok vannak, amivel én sem értek egyet. Te íratod olyanba, mert azzal jössz, hogy ezt kívánja meg a mai kor.
Amivel viszont egyetértek, hogy a gyereket hagyjuk meg, hogy gyerek lehessen. Ne akarjunk belőle felnőttet csinálni 6 évesen. Ehhez viszont nemcsak az iskola, hanem a szülők is kellenek.