A magyar ember röghözkötött. A saját lakás, saját ház státusszimbólum, akárcsak a saját autó. Ha nincs valamelyik, fél ember vagy, ha egyik sincs, akkor nem is vagy ember. Ha harminc elmúltál és egyik sincs, azt jelenti vesztes vagy. Na ez az, amiből én nem kérek.

A saját ingatlannak megvannak a maga előnyei, amiket nem is győz mindenki szajkózni és nyilván van is benne valami. Azt viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy lakást és házat venni ma Magyarországon csak az tud, akinek van félretett pénze (tehát feltételezhető, hogy annyit keres, hogy félre tud tenni, tehát középosztály és felette), segít a családja (mert van örökölhető ingatlan, van félretett pénz, takarék, egyéb, vagy netán vállalkozó szülők vastag pénztárcával, vagy esetleg a felsoroltak közül minden), esetleg olyan szerencsés, hogy kap hitelt, mert ő is és a felesége/férje annyit keres, hogy vígan be tudnak vállalni százezer forintos havi törlesztőt.

Régebben örököltem egy kis pénzt. 2005-ben (amikor a devizahitelek még javában virágkorukat élték) besétáltam 8 bankba másfél millió forinttal, hogy lakáshitelt szeretnék.

A következő dolgok derültek ki:
- a másfél millió kevés önrésznek, hacsak nem egy lepukkant lakótelepi garzont akarok
- ahol elég az önrész, ott csak 20 évre adják a lakáshitelt
- ha aláírunk két gyereket, MEG MÉG az önrész, akkor esetleg kijön egy kétszobás lakótelepi lakás is a város kevésbé élhető részein.

Akkor valahogy kiábrándultam a lakáshiteles rendszerből, a bankokból, mindenből. Azóta már nincsenek devizahitelek, igaz, lakásom sem. Viszont ennek pozitív oldalai is vannak, legfőképpen az, hogy nincs röghözkötöttség. Persze ez amolyan nyugati felfogás, néznek is furcsán az emberek, amikor ezzel jössz elő.

Kint (értsd: Lajtától keletre) az emberek nagyobb része él bérelt ingatlanokban, egyrészt azért, mert vásárolni nagyon drága - a hitelt még a gyereked is örökölheti, másrészt nem ritka, hogy 1000km-re találnak munkát (lásd USA) és akkor bizony költözni kell. Főleg a középosztálytól felfelé. Nálunk viszont a mai napig szitokszó az albérlet, aki abban él, szinte szégyenli és azon van - akár teljesen nihilista életet élve - hogy meneküljön onnan. A nyugat-európai és amerikai szokások - bérelt ingatlan vs. saját - nincsenek hatással a magyar szokásokra.

Persze nehéz is nyugati fejjel gondolkodni egy olyan országban, ahol évtizedes, több generáción át öröklött  beidegződések mentén élő, megújulni képtelen generációk nőnek fel.